CSERÉP CSONGOR

A PERENNIÁLIS PSZICHOLÓGIA ALAPELVEI

  1. perenniális megközelítés az embert szellemmel, lélekkel és testtel rendelkező lényként tételezi, a pszichológiát pedig a szellemi megismerés felé vivő, az autentikus vallásokban kinyilatkoztatott, örökérvényű princípiumok, doktrínák alapján álló művészetként definiálja.

     

  2. A test a fizikai testet jelenti, az érzékszervek fizikai manifesztumainak (durva érzékszervek) hordozóját.

     

  3. A lélekben találhatók az érzékszervek nem fizikai összetevői (szubtilis érzékszervek), tehát a látás, hallás, szaglás, tapintás, ízlelés és az elme. Az elme a hagyományos emberképben érzékszerv, fizikai manifesztuma az agy. Az elme felfog, értékel, címkéz, gondolatok merülnek föl benne, érzeteket és gondolatokat köt össze. Racionális, de a rációt meghaladó intellektust nem foglalja magában.

     

  4. A test és a lélek együtt alkotják a személyiséget, az egót. Általában az ember ezzel az „énnel" azonosítja önmagát. Az egóhoz tartozik a fizikai manifesztum (test), a személyiségvonások, érzések, érzelmek, vágyak, ösztönök, motivációk, az akarat, az emlékek és a jövőre vonatkozó tervek (lélek).


  5. A perenniális pszichológia hangsúlyozza, hogy a személyiség (ego) egy folyamatosan változó, dinamikus áramlat, mely nélkülözi az igazi állandóságot, stabilitást, mozdulatlanságot, kimozdíthatatlanságot. Az ember igazi valója, tulajdonképpeni középpontja azonban változhatatlan, és jellemezhető az említett tulajdonságokkal. Ez a legbenső Alanyiság, a magasabb Én, az érinthetetlen lényeg, a szellem (pneuma), mely diszkurzív, fogalmi eszközökkel megragadhatatlan, mivel lényegét tekintve e tartományok felett áll.

     

  6. A szellem-lélek-test hármasság hierarchikus viszonyt tükröz. A psziché hiányában a test működésképtelen szervek összessége csupán. A személyiség (lélek és test) pedig akkor működik megfelelően, ha áthatja a mozdulatlan, minden változás felett álló halhatatlan Alany. A lélek és a test a szellem (jelen)létéből való részesülés eredményeképpen létezhet.

     

  7. Az ember önismeretre, Isten és a világ megismerésére azért képes, mert Alanyhordozó. Az igazi megismerési folyamatban mindig az Alany (a magasabb, benső Én) a megismerő és az átélő. Az emberek sokaságával szemben végső értelemben csak egyetlen Alany tételezhető, mely a saját személyiségből kiindulva ismerhető meg. Az igazi megismerés egyetlen adekvát módja tehát az introspekció.

     

  8. A perenniális pszichológia szerint a lelki problémák nem oldhatók meg ugyanazon a pszichikus szinten. Így a terápia célja az, hogy a páciens saját személyiségén keresztül megtalálja önnön Alanyiságát, hogy az erősebben tudjon visszahatni személyiségére. Ez a folyamat helyes önismerethez és az önuralom megtanulásához vezet. E két tulajdonság kibontakoztatását tekinti a pszicho-fizikai egészség kulcsának.

     

  9. Ezen önfelismerési folyamat középpontjában tehát maga a páciens áll. A terapeuta a páciens személyiségét megismerve segít megtalálni a legmegfelelőbb módszert, mely támogatja a gyógyulási, fejlődési folyamatot. Fontos hangsúlyozni, hogy a gyógyulást vagy fejlődést, mint akciót, a páciens hajtja végre azáltal, hogy rátalálva legbensőbb középpontjára egyre nagyobb tudatossággal enged teret a szellem megtisztító, gyógyító és irányító erejének saját életében. Így nem alakulhat ki pszichés függőség a terapeuta irányába.

     

  10. A perenniális pszichológia elfogadja a modern, statisztikai alapú pszichológiai irányzatokat, azonban azok eredményeit és alkalmazhatóságukat szigorú korlátok között látja érvényesnek. Nem fogadja el a modern pszichológia emberképét, mely szerint az emberi létező intelligens állat, és minden, ami vele kapcsolatos, számszerűsíthető, mennyiségként definiálható, leírható. A materializmust minden vonatkozásban a leghatározottabban elutasítja.
    Kiemelkedőnek tartja Viktor E. Frankl munkásságát, az egzisztenciaanalízist és a logoterápiát.

     

  11. A perenniális pszichológia elhatárolódik minden neo-ezoterikus vonulattól, az összes New-Age áramlattól, melyek elsősorban a pszichés diszfunkciókkal rendelkező (vagy akár egészséges) embereket félrevezetik, és a személyiséget rombolva szub-racionális szintre szállítják le.

     

  12. Kiemelt figyelmet fordít a kinyilatkoztatott hagyományok eredeti (ortodox) lélek- és szellemfelfogására, útmutató és mértékadó teóriákként elfogadva azokat. Ezekből kiindulva határozottan állítja, hogy az ember földi élete – egy magasabb rendű célhoz vezető eszközként – túlmutat önmagán.