Perenniális pszichológia

„A perenniális megközelítés az embert szellemmel, lélekkel és testtel rendelkező lényként tételezi, a pszichológiát pedig a szellemi megismerés felé vivő, az autentikus vallásokban kinyilatkoztatott, örökérvényű princípiumok, doktrínák alapján álló művészetként definiálja."

Cserép Csongor

Bővebben

Sportpszichológia – másképp 1.

    A sportpszichológia alapvetően a modern pszichológia alkalmazása a modern sportban. Célja, hogy korunk gladiátora lelki szempontból is csúcsra legyen járatva a nagy megmérettetésen. Motivált legyen, szükségletei ki legyenek elégítve, gyors és racionális döntéseket tudjon hozni magas terhelés alatt, határhelyzetben.
    A komoly sportolónak azonban előbb-utóbb fel kell tennie magának a kérdést: mi egyáltalán a sport? Mi a viszonya az Én-hez?

    A sport legmélyebb értelmében klasszikus harc, mely önnemesítési folyamat. Saját személyiségünk nemes tulajdonságainak felélesztése, a kevésbé nemes tulajdonságok kiirtása, mely egy külső, megbecsült ellenfél elleni harcban manifesztálódik. Ezzel a második kérdést is megválaszoltuk, hisz a fentiekből következik, hogy a sport egy eszköz arra, hogy az Én magasabb rendűvé váljon. Akarat, kitartás, egyenesség, koncentráció, egyhegyűség, lényeglátás, magabiztosság, a személyiség határainak szélesítése, belső nyugalom és szilárdság. Nemes tulajdonságok, melyek a jó sportolót is jellemzik. Fontos, hogy ezeket nem a jó versenyeredmények miatt szükséges kialakítani és fejleszteni, hanem azért, hogy az egyén nemesedjen. Amikor a sportoló ezt mélységében megérti és átéli, érvényüket vesztik azok a pszichés összetevők (kielégített szükségletek, motiváció előhívása és megtartása, stb.), melyeket a modern sportpszichológia eszközeivel folyamatosan ápolni és fejleszteni kell.
    Természetesen nem arról van szó, hogy a modern sportpszichológia hasztalan, vagy elítélendő, hanem arról, hogy magasabb rendű szempontokat figyelembe véve, ahogy megváltozik a sport célja, megváltozik a sportpszichológus szerepe és módszerei is. A pszichológusnak ebben a kontextusban tehát valójában az a feladata, hogy segítse a sportolót az úton, mely során felismeri és átéli azt, hogy a sport egy ösvény, melyen járva egy magasabb rendű állapotba juthat el, és így a sport nem egy öncélú tevékenység, a sikerek nem az ego büszkeségét hizlaló külső események, hanem belső minőségi szintek átlépései.