Konszideráció – meditáció – kontempláció 2.

     A fenti hármasság köztes, második tagja a meditáció. A latin eredetű szó (meditatio) jelentése egyrészt elmélkedés, mely ebben a formában rokon értelmű a konsziderációval, a mediare viszont közvetítőt jelent. Tehát a meditációnak tárgya van, mivel „közvetítő" található a folyamatban.
A gyakorlatban azonban nem könnyű pontos határokat találnunk a három állapot között, mivel ezek a kategóriák egy egybefüggő folyamat önkényes felbontásából származnak. Ez a felbontás azonban szükséges ahhoz, hogy egyáltalán beszélni tudjunk róla.
     A meditáció a folyamatnak azon része, amikor tudatunkat egy pontra (külső, vagy belső) fókuszáljuk. Ez nem feltétlenül jelent fizikailag is egy pontot, lehet kép (pl. ikon), hang, belső, testi érzet, vagy külső tárgy. A lényeg az, hogy a tudat, mely a konsziderációban már „megedződött" annyira, hogy ne töltse ki folyamatosan egy kontrollálatlan gondolatfolyam, most tovább rögzül, és maga a gondolkodás (még kontrollált formában) is elpihen, leáll. Ezt a megállítást hajtjuk végre egy köztes dolog, egy közvetítő (mediare) segítségével.
     Szemben a modern, neo-ezoterikus ál-meditációkkal, melyek folyamatosan valamilyen fantasztikus élményt kergetnek, valami olyat, ami például tudatmódosító szerek hatásakor tapasztalható, és így a képzeletet, fantáziát használják a gyakorlatban, az igazi meditáció lényege pont az, hogy nem kell elérni semmit. A tudatot ebben a fókuszált állapotában belepihentetjük a kapcsolatba, mely a közvetítő és a tudat között van. Egyszerűen belepihenünk, úgy, hogy a kapcsolat megmaradjon, tehát nem bóbiskolunk, és nem alszunk el. Nincs semmilyen előzetes elvárás, semmilyen elérendő cél, fantasztikus kép, vagy érzés, hanem a csupasz tudat van csak.
     Természetesen a meditációnak rengeteg előkészítő gyakorlata van, el kell sajátítani egy helyes testtartást, mely elég kényelmes ahhoz, hogy sokáig kibírjuk mozdulatlanul, de nem annyira kényelmes, hogy elaludjunk benne. Ezután jön a légzés elnyugtatása, és még egy sor, hagyományonként eltérő előgyakorlat.
     A meditáció így előszobájává válik a kontemplációnak, mely a végső állomás a belső folyamatban.