A belső tanú (Srí Niszargadatta Mahárádzs útmutatása)

Kérdező: Rendelkezik a tanú névvel és formával, vagy túl van ezeken?

Mahárádzs: A tanú egy pont csupán a tudatosságban. Nincs neve és formája. Ez a napfény harmatcseppben való tükröződéséhez hasonlít. A harmatcseppnek neve és formája van, de a kis fénypontot a nap idézi elő. A csepp tisztasága és sima felülete szükséges feltétel, de önmagában nem elég. Hasonlóképpen, az elme világosságára és csendjére van szükség, hogy a valóság tükrözése megjelenjen az elmében, de önmagukban nem elegendők. Azokon túl ott kell, hogy legyen a valóság. Mivel a valóság időtlenül jelen van, a nehézség a szükséges feltételekben van.

K: A megértés, hogy nem a test vagyok, meg fogja adni az önkontrollhoz szükséges jellem erőt?

M: Amikor tudod, hogy sem a test, sem az elme nem vagy, azoknak nem lesz hatalma fölötted. Követni fogod az igazságot, akárhová vezet, és csinálni fogod, amit kell, bármilyen árat kell fizetni.

K: Hogyan születik a személy?

M: Ahogy a fény útjában álló testnek árnyéka keletkezik, pontosan úgy keletkezik a személy, amikor a tiszta ön-tudatosságot elzárja az „én-vagyok-a-test" idea. És ahogy az árnyék az alakját és helyzetét a terepviszonyoknak megfelelően változtatja, úgy mutatkozik a személy örvendezőnek és szenvedőnek, nyugvónak és fáradozónak, találónak és veszítőnek, a sors mintázatának megfelelően. Amikor a test megszűnik létezni, a személy teljesen eltűnik, a visszatérés lehetősége nélkül, a tanú marad csupán, és a Nagy Ismeretlen. A tanú az, ami azt mondja „tudom". A személy azt mondja „cselekszem". Na már most, azt mondani, hogy ‟tudom‟ nem valótlan – csupán korlátozott. De azt mondani, hogy „cselekszem" teljes tévedés, mert senki nincs, aki cselekszik; minden magától történik, beleértve a cselekvő ideáját is.

Kéredző: Létezhet tudatosság a tudat tárgya nélkül?

Mahárádzs: Amikor a tiszta tudatnak tárgya van, azt tanúságnak nevezzük. Amikor létrejön a tárggyal az önazonosulás is, amelyet a vágy vagy a félelem okoz, az ilyen állapotot nevezzük személynek. Valójában csak egyetlen állapot van; amikor ezt eltorzítja az önazonosítás személynek nevezzük, amikor elszínezi a lét érzése, akkor tanúnak, amikor színtelen és korlátlan, akkor a Legfőbbnek hívjuk.

K: Hogyan érhetem el a tökéletességet?

M: Maradj csendes. Végezd a munkádat a világban, de belsőleg maradj csendes. Akkor minden el fog jönni hozzád. Ne a megvalósulásért végzett munkádban bízz. Mások számára nyereséget jelenthet, de számodra nem. A te reményed abban áll, hogy elmédben csendes, és szívedben nyugodt maradsz. A megvalósult emberek nagyon nyugodtak.

K: Nos, az mondtad, én vagyok a Legfelsőbb Valóság. Hiszek neked. Mit a következő teendőm?

M: Már mondtam. Fedezd fel, hogy mi nem vagy. Test, érzések, gondolatok, ideák, idő, tér, lét és nemlét, ez és az – semmilyen konkrét vagy absztrakt dolog, amire rá tudsz mutatni, nem te vagy. A pusztán verbális kijelentés nem működik – vég nélkül ismételhetsz egy formulát, anélkül, hogy bármilyen eredménnyel járna. Folyamatosan figyelned kell magad – különösen az elmédet – pillanatról pillanatra, semmit el nem mulasztva. Ez a tanúság elengedhetetlen az Énnek a nem-Éntől való elválasztásához.

K: Milyen új tényezőt kéne behoznom?

M: A tiszta tanúság attitűdjét, hogy az eseményeket anélkül szemléld, hogy részt vennél bennük.