CSERÉP CSONGOR

PSZICHÉS FELKÉSZÜLÉS RENDKÍVÜLI HELYZETEKRE (TERROR, HÁBORÚ, TERMÉSZETI KATASZTRÓFÁK)  

Amint látjuk a híreket, szembesülünk azzal, hogy milyen sok helyen alakulnak ki elhúzódó, a lakosság számára nagyon kellemetlen, rendkívüli helyzetek. Háborúk (például nagyon közel hozzánk Ukrajna), természeti katasztrófák vagy folyamatos terrorfenyegetettség.
     Ma látnunk kell azt, hogy a jóléti társadalomban nagyon „beleültünk" a kellemes helyzetbe, bármilyen, a túléléshez szükséges dolgot pillanatok alatt megszerezhetünk a szupermarketekben, boltokban. Azonban, ha felelősen átgondoljuk helyzetünket, rájövünk, hogy akár egy természeti, vagy társadalmi katasztrófa ezt a helyzetet megszünteti, és pillanatok alatt teljesen kiszolgáltatottá válhatunk.
     Az ilyen helyzetekre fel kell készülni! A következő cikk ennek a felkészülésnek nem a logisztikai és fizikai oldalát kívánja bemutatni (vannak ennek a területnek szakavatott szakértői), hanem pszichés oldalról közelít. A rendkívüli helyzet lényege ugyanis az, hogy akármilyen szinten készülünk fel rá fizikailag, mindig tartogathat meglepetésszerű problémákat, melyeket fizikai szinten nem tudunk kezelni (szeretteink elvesztése, teljes fizikai összeomlás, pánikhelyzet stb.). Az ilyen, rendkívüli helyzetekben az emberek átlagos pszichés reakciója a pánik, a nagyon magas fokú stressz miatti magatehetetlenség és a bénító szorongás. Azonban ezek ellen lehet tenni! Aki instant megoldást javasol, ami az ilyen helyzetekben azonnal, pillanatok alatt, kevés energiaráfordítással hat, hazudik! A pszichét ugyanúgy edzeni kell a rendkívüli eseményekre, mint a testet. Ez elhivatottságot, kitartást és elköteleződést kíván. Aki azonban emellett dönt, sok gyakorlással elérheti, hogy váratlan helyzetekben ne essen pánikba, ha ez mégis bekövetkezik, azt tudja kezelni, le tudja csökkenteni a szorongás és stressz mértékét.
     De hogyan? Egy rövid elméleti bevezetővel kell kezdenünk. Az, hogy egy adott szituáció miként hat egy emberre, nem a szituáció, hanem a személyiség függvénye. Van, aki folyamatosan stresszel, más pedig a legkiélezettebb helyzetekben is nyugodt tud maradni. Tehát a lényeg, hogy bármilyen pszichés probléma gyökere valójában nem a külvilágban, hanem bennünk, az énünkben van. A rossz érzés, stressz, szorongás mindig egy gondolat, kép felmerülésének hatására jön létre. Mi lehet a megoldás? Ha belül kiüresítjük magunkat, tehát nem kapcsolódunk a gondolatokhoz, nem engedjük, hogy a folyamatos gondolatfolyam szinte irányíthatatlan tömege magával ragadjon bennünket, megtalálhatjuk tudatunk mélyén a nyugalmat. Ez a nyugalom valójában mindig ott van bennünk, csak a mindennapi gondolatok, teendők, problémák elfedik, elfátyolozzák. Különböző meditatív gyakorlatokkal ez a fátyol fellibenthető, hosszabb távon szét is szakítható. Amennyiben kitartóan, sokat gyakorlunk, képesek leszünk arra, hogy nehezebb helyzetekben, sőt bármilyen körülmények között egy pillanat alatt kapcsolódjunk ehhez a belső csendhez, nyugalomhoz, és így nem tud megjelenni a stressz, a pánik és a szorongás. A gyakorlás során megtapasztalhatjuk, hogy az, akire eddig azt hittük, hogy az énünk, egy fogalmi felépítmény, és semmilyen állandósága nincs. A testünk folyamatosan változik, a hajunk, körmünk megnő, a hámsejtek, tehát a bőrünk cserélődik. Az, hogy kik vagyunk, a történetünk, folyamatosan változik az idővel együtt, soha nincs két pillanat, amiben ugyanolyanok lennénk. A személyiségjegyeink talán tartósabbak, de nem változatlanok. Minden tapasztalat, amit átélünk, alakítja a személyiségünket. De akkor ki az az én, aki mindig van? A személyiségünk gyakorlatilag az emlékeink és a jövőre vonatkozó elvárásaink, terveink. Ha ezekre nem gondolunk, akkor is létezünk, vagyunk, tehát kell lennie valaminek, valakinek bennünk, aki mindig van. Ez maga a csend, a belső nyugalom, a gondolatoktól, ami érzésektől mentes tapasztalásban érhető tetten.
     Ez mind jól hangzik, de hogyan tudjuk megtapasztalni ezt a belső csendet? Nagyon egyszerűnek tűnő, mégis rendkívül hatásos gyakorlatok állnak rendelkezésre. A két legfontosabb talán a légzés és a testkép figyelése. Ezeket a módszereket soron következő cikkeinkben részletesen bemutatjuk.
A szorosabban vett témánkhoz visszatérve, ha van gyakorlatunk a belső nyugalom és csend tapasztalásában, a legválságosabb, legrendkívülibb helyzetben ezt kell tennünk. Kapcsolódni a belső csendhez. Így sokkal nagyobb valószínűséggel fogunk helyes, jó döntést hozni, sokkal pontosabban és gyorsabban tudunk cselekedni, mivel a pánik, a stressz és a szorongás nagyban rontja a koncentrációt, a gondolkodási mechanizmust, így legtöbbször rossz döntésre vezet, sokszor teljesen irracionális viselkedést okoz, csökkentve így túlélési esélyeinket.