A LÉGZÉS SZEREPE RENDKÍVÜLI HELYZETEK, STRESSZ, PÁNIK ÉS SZORONGÁS KEZELÉSÉBEN

Tudatunk, pszichénk állapota nagyon szoros és összetett kapcsolatban áll légzésünkkel. Az ige régies alakja (lélekzés) is a lélekkel való szétválaszthatatlan kapcsolatra utal. Rendkívüli helyzetekben, éles szituációkban, vagy amikor a szervezet veszélyeztetve érzi magát, a légzés minden esetben felgyorsul, sokszor zihálássá alakul, vagy kihagy. Ennek biológiai következménye, hogy az agy és a szervezet oxigénellátása radikálisan lecsökken, ezért agyunk nem képes olyan pontosan felmérni a környezetét, mint normális esetben, és testünk se tud úgy reagálni, mint kiegyensúlyozott állapotban. Rendkívüli helyzetben, például terrortámadás alkalmával nagy hangsúlyt kell fektetni a légzéstechnikára, mivel így javíthatunk túlélési, boldogulási esélyeinken.
Ahhoz, hogy képesek legyünk éles helyzetben jól bánni a légzésünkkel, gyakorolnunk kell. Rengeteg légzésgyakorlat létezik, itt most egyet mutatunk be. Ez egy meditatív légzésgyakorlat, körülbelül 15-20 percet vesz igénybe, érdemes mindennap megcsinálni, hisz kevés időráfordítással jelentős fejlődés érhető el. Az alábbiakban pontról pontra kifejtjük ezt a gyakorlatot.

1. Testtartás:
a. Ülve: törökülés, fél lótusz (egyik lábfej a másik láb combján nyugszik), lótusz (a lábfejek a combokon nyugszanak). A fenék alá párnát kell rakni, hogy a gerinc egyenesen álljon, a fej nézzen enyhén lefelé. Egyenes hátú széken is lehet ülni. Történhet nyitott szemmel (ekkor egy kb. 2 méterre elhelyezkedő pontra fókuszáljunk), vagy csukott szemmel, ebben az esetben a szemgolyók irányát ki kell tapasztalni. Ha túl aktívak vagyunk, elménk tele van gondolatokkal, lefelé, ha túl nyugodtak vagyunk, és az elalvás veszélye fenyeget, kicsit felfelé nézzünk. Kezeink a köldök alatt egymáson, vagy összekulcsolva nyugszanak.
b. Fekve: a talpak érjék a talajt (ágyat) úgy, hogy a térdeket hajlítsuk be. Kezeink oldalt, a test mellett nyugodjanak.
c. Séta közben: lassú séta, a kezeket testünk előtt vagy mögött kulcsoljuk össze. Lehetőleg egy megszokott ösvényen sétáljunk. Szemünkkel ne fókuszáljunk semmire, próbáljuk úgy befogadni a környezetet, mint egy folyamatos áramlást. Tapasztaljunk úgy, mintha a világon semmi más nem létezne, csak az, amit a pillanatban tapasztalunk.
d. Állva: lábaink vállszélességben legyenek, térdeinket lazítsuk el. A fejet és a szemünket az ülő testtartásnál leírtak szerint tartsuk.

2. A fizikai környezettel való kapcsolat tudatosítása: Gondolatban átfutni és átérezni, hol vagyunk, melyik városban, annak melyik pontján, milyen épületben, hogy néz ki a szoba, amiben ülünk, a környezettel a testnek milyen kapcsolata van. Ahol a testünk kapcsolódik a környezethez, érezzük és tapasztaljuk a kapcsolatot testünk és a környezet között.

3. Légzésfigyelés: Fokozatosan áttérünk a légzés (orron keresztül történik) megfigyelésére. Megpróbáljuk végig tapasztalni, hogy halad végig egy úton a levegő a légzés közben. A következő pontokra kitüntetett figyelmet fordítunk, és sorban megfigyeljük ezeket, a felsorolás sorrendjében:

- orrlyukak (milyen hőmérsékletű a levegő ki és belégzéskor?),
- orrüregek (figyelni a tapasztalást),
- garat (figyelni a tapasztalást),
- légcső (figyelni a tapasztalást),
- tüdőbe való beáramlás (figyelni a tapasztalást),
- tüdő térfogatváltozása, bordaközi izmok feszülése (figyelni a tapasztalást),
- rekeszizom, gyomorra nehezedő nyomás (figyelni a tapasztalást).

Fontos, hogy ne akarjuk görcsösen figyelni is érezni, hogy mi történik, hanem lazán csináljuk, engedjük meg, hogy az történjen, ami történik. Ha nem tapasztalunk, érzünk semmit, ne essünk kétségbe, engedjük meg, hogy így legyen. Nincs mit elérni, most nem kell hajtanunk. Minden úgy jó, ahogy van.

- Amikor ezzel végeztünk, az egészet tapasztaljuk, ne figyeljünk semelyik részre. Egyszerűen és nyugodtan figyeljük a légzést.

Maradjunk így, amíg jólesik. Először érdemes beállítani időmérőt, hogy minimum 15 perc meglegyen, különben rohanunk, és csak le akarjuk tudni, mint egy feladatot. Ha jólesik, és letelt az idő, folytassuk a gyakorlatot.
Amennyiben ezt a gyakorlatot minden nap elvégezzük, egy idő után nyugodtabbakká fogunk válni, nehezebben leszünk idegesek, stresszesek és nem fogunk annyira szorongani, mint régebben.
Ami viszont még fontosabb, hogy vészhelyzetben tudatosan le tudjuk nyugtatani légzésünket, és ezzel kontrollálni tudjuk lelkiállapotunkat, ezért jobb döntést tudunk hozni szorongatott helyzetben is. Amikor azonnal kell reagálni, egyszerűen figyeljünk az egész légzésünkre, próbáljuk ugyanazt a nyugodt tapasztalást érezni, mint gyakorláskor. Hiába történnek a környezetünkben rendkívüli dolgok, a légzésünk belül, bennünk, maradhat ugyanolyan nyugodt, mintha mi sem történt volna. Fontos hangsúlyozni, hogy ehhez kitartó és elkötelezett gyakorlás szükséges.