A VALÓDI ADVENT

     Csillogás-villogás, nagy akciók, black Friday, vásárlási láz. Fenyőfa, díszek, hó, érezzük jól magunkat. Nagyjából ezzel a két rövid mondattal leírható, milyen az advent napjaink világában. Minden értelemben kifelé fordul, magát mutogatja, hangos, és a lényege, hogy élvezzük. Ez a hamis advent. Milyen a valódi?
Tél van, hamar sötétedik, az élet visszahúzódik, a fákról már leestek a levelek, csend van. Minden befelé fordul. Magába néz. Amikor magunkba nézünk, szembesülünk magunkkal, amiket tettünk, amilyenné lettünk. A bűneinkkel is.
      Advent várakozás, csend, bűnbánat és hála.
     A bűnbánattól nem kell félni, és nem szabad engedni, hogy előítéletes képünk, mely ehhez a fogalomhoz társul, rossz érzéseket ébresszen bennünk.
     A várakozás a karácsonyra (a születésre) érthető úgy, hogy az önmagunkban tapasztalható Csendből születik az Élet. Csendből születik az élet, ez Mustó Péter jezsuita szerzetes szemlélődésről írt könyvének címe is. Engedjük meg, hogy csendben legyünk, egyedül. Ne meneküljünk a gondolatainkba, képekbe, hangokba. Ne meneküljünk magunktól, mert a végén úgyis szembesülni fogunk vele. Akkor születhet valami jó bennünk, ha ismerjük magunkat, ez pedig csak a csendben lehetséges.
     A várakozáshoz türelem kell. Önmagunkkal egyedül lenni, csendben: ehhez is türelem kell. Még nem vettük meg az ajándékokat karácsonyra, rohanunk és idegesek vagyunk, ez a türelmetlenség eredménye. Advent ennek az ellenkezőjére kell, hogy tanítson. Türelem, lelassulás, csend.
     A csendben bűneinket is felismerjük, ezért az adventi időszak eredetileg a bűnbánat ideje volt. A bűnbánat nem önmarcangolás és öngyűlölet, hanem bátor szembenézés rossz oldalunkkal, megbánás, melyet megbocsátás követ. Nem végtelen önvád, mert a vége megbocsátás, önmagunk számára is. Ez viszont nem lehet felhatalmazás a bűnök újabb elkövetésére, hanem fogadalom, hogy törekedni fogunk arra, hogy ne kövessük el azokat újra. Hogyan foglalkozzunk a bűneinkkel? Milyen lehetőségeink vannak? Az első az elfojtás. Az irányító vágyak, érzések lenyomása a mélybe. Az elfojtás rossz. Nem szűnik meg, amit elnyomunk, csak egy nem megnyilvánuló szférába kerül át. De él. Ez pedig a jövőben nagyon komoly problémák okozója lehet. Végső megoldásnak azonban a kiélés sem jó, mert az a rossz elfogadását jelentené. Mielőtt rátérnénk a megoldásra, egy másik veszélyt is számba kell vennünk. Ez pedig a túlzott bűntudat, mely öngyűlöletté fajulhat. Az önostorozás nem jó, a gyűlölet akkor is gyűlölet, ha a tárgya nem egy másik ember, hanem az én. Egy megoldás van. A normális keretek között végzett bűnbánat és a türelem. Bűneink csak a bennünk élő Jó segítségével győzhetők le. Tehát, miután felismertük a bűnöket, egy darabig együtt kell élnünk velük, és kitartóan végeznünk kell a bűnbánat gyakorlatát. Lehet, hogy sokáig semmi javulást nem tapasztalunk, és ismételten legyőz minket a rosszra való hajlam, de türelmesnek kell maradnunk.

A csend megbocsát.

Az advent: csend.