Az öngondoskodásról, hogy legyen erőd másokra

Mi is az az öngondoskodás? Olyan tevékenységet folytatni, amit saját jólétünk miatt végzünk, hogy továbbra is meg tudjunk felelni a személyes és szakmai kihívásoknak (1). Annyit tesz, mint magunkkal törődni egy kicsit, hogy utána másokkal is tudjunk törődni. Nézzünk egy példát! Eleinte egyedül vagyok, tehát bizonyos kereteken belül azt teszem, amit én jónak látok, amit én szeretek. Később kialakulhat egy párkapcsolat, így előtérbe kerülhetnek azok a közös tevékenységek, élmények, melyeket már nem csak „én”, hanem „mi” szeretünk. Később, ha bővül a család, a „mi” további teret hódíthat, ahol az „én” teljesen háttérbe szorulhat. Azonban, ha az „én” elveszik, akkor az fog eltűnni, aki az eredeti egységet létrehozta, így az egység szépen lassan megbomlik, és könnyen széteshet. Ezt megelőzhetjük úgy, ha tudatosan foglalkozunk azokkal a tevékenységekkel, ami az eredeti „én” számára jó és biztosítja a töltődést. Tehát, ha képesek leszünk az új rendszerben, visszahozni azokat a dolgokat, amiket én szerettem (mindkét fél oldaláról), akkor nem csak én, de mi is jobban érezzük magunkat.

Az élet milyen területein beszélhetünk öngondoskodásról? Alapvetően, munkahelyi, testi, pszichológiai, érzelmi, spirituális és kapcsolati öngondoskodás létezik. Ha részletesebben szeretnél ezekről olvasni, itt megteheted. Ezen linken egysaját öngondoskodási tervet is kidolgozhatsz. A területek eltérően fontosak mindenkinek, így kezdetnek érdemes lehet kiválasztani egyet, ahol leginkább szeretnénk változást elérni.

Az öngondoskodás módszerei. Valójában nincs kifejezett módszer, mert mindenkinek eltérő lehet, miben és hogyan éli meg az öngondoskodást. Érdemes több opciót kipróbálni!

Van árnyoldala az öngondoskodásnak? Amennyiben nem csak magunkért felelünk, és túlzásba visszük (túlságosan az „én” kerül előtérbe a „mi” helyett) akkor előfordulhat, hogy túlzott mértékben megbontja a közös egyensúlyt. Az is problémát okozhat, ha csak az egyik fél tud kikapcsolódni, vagy, ha az öngondoskodásból szerzett energiát nem akarja, nem tudja (pl. konfliktusok, nehézségek miatt) visszaforgatni a családba. Ilyen esetben érdemes lehet külső segítséget kérni (szülő, barát, pszichológus), mert nagy segítséget tud nyújtani, ha egy külső szempontból is látjuk életünket. Fontos, hogy egyértelmű legyen környezetünk számára, hogy ha elmegyek feltöltődni (horgászat, olvasás, játék stb.) pár órára, akkor azt azért teszem, hogy utána újult erővel vegyek részt a közös életben. Ahogy magamnak megengedem ezt, a másikat is buzdítani kell, hogy ő is próbálkozzon hasonlókkal, hiszen mindenkinek jár, és szüksége is van töltődésre.

Pszichés öngondoskodással az autoimmun betegségek ellen (ahogyan a régiek képzelték)! Szondi Lipót, magyar származású idegorvos és pszichiáter 100 évvel ezelőtt leírta, hogy a pszichénk belső mozgatóerőnkön keresztül is betegséget okozhat. Szondi Liptó drámai leírása:

„Az indulati ösztön, amely az embert a düh és a gyűlölet, a harag és a bosszú, az irigység és a féltékenység révén, durva érzelmi gyilkossá képes változtatni. Amely az embert arra készteti, hogy lelki rezdüléseit a végsőkig feszítse, majd hirtelen és robbanásszerűen az embertársakra – azokat mintegy meglependő– zúdítsa. Amely „Káin” gyilkos kezét – a testvér helyett – az ember saját agyának, szívének, saját belső szerveinek vagy végtagjainak érrendszerére helyezi, ezáltal az embert hirtelen fellángoló és elmúló állapotokba taszítja. Az ellenség helyett, akit lilára szeretne verni, saját bőrét sújtja „kiütésekkel”. Az ember nyelvét beszédében dadogással akadályozza, s amely borzalmas éjszakai és nappali félelmet kelt.”

Ez a mozgató erő nem más, mint az indulati ösztönünk, amely egyrészt heves és durva érzéseinkért, másrészt azért felelős, ahogyan mindennapjainkban törődünk másokkal. Felébreszti bennünk a jó akarást és segít megérteni mások érzelmeit, de pusztítóvá is válhat. Például indulatkezelési nehézséget jelezhet, ha sokáig tűrsz, de van egy pont, ami után robbansz, vagy, ha bizonyos témák aránytalanul nagy dühöt keltenek benned. Ezek akkor kezdenek komoly problémát jelenteni, amikor egy adott helyen (pl. munkahely) kiváltott indulatjaink, valahol máshol, pl. kapcsolatainkban, intimitásunkban vagy önérvényesítésünkben jelennek meg. Az arra hajlamos személyeknél pedig komoly testi betegségekben is megjelenhetnek.

Pszichés öngondoskodással az autoimmun betegségek ellen (ahogyan a modernek képzelik)! A mai kutatások alapján, leginkább a pszichés distressznek van köze, az autoimmunbetegségekhez. Általában, súlyosbító körülményként írják le, nem pedig kiváltó okként. A legtöbb kutatás abban megegyezik, hogy a betegség lefolyását képes befolyásolni az egyén által megélt pszichés leterheltség (2, 3). Autóimmun betegségeink kapcsolatban lehetnek a bél-agy tengellyel (4). Így a kóros stressz nem hogy csak magunkat, de emésztésünket is megboríthatja, amivel tovább nehezítjük helyzetünket. Azt, hogy mi számít kórosnak a stressz szempontjából, itt és ittmegtalálhatod.

Gyakran fáj a hátad? Mindig újra előjön? Sokak életmódjából adódik, hogy fellángolás szerűen (általában ha sokat ülünk) elkezd fájni a hátunk. Talán kevésbé köztudott, de az az igazság, hogy legtöbb esetben bárhogyan is ülünk, újra elő fog jönni a hátfájdalom. Az alsó háti fájdalmak (külföldi kutatásokban lower back pain, LBP), azért jönnek elő, mert izmaink, csontjaink, porcaink sokáig voltak leterhelve ugyan abban a helyzetben (6). Vannak pozíciók, amik segíthetik a helyes testtartást és általános javulást hozhatnak állapotunkban, de előfordulhat, hogy hosszútávon az előbb említett ok miatt egy idő után ezek is kényelmetlenné válnak. Sokat segíthet néhány rövid gyakorlat, melyeket, ha sikeresen integrálsz a mindennapjaidba az öngondoskodási terved által (és nincs más betegséged vagy sérülésed, ami ezzel kapcsolatos), akkor egy idő után a fájdalmaid enyhülni fognak, sőt, el is tűnhetnek. Kutatások alapján a rendszeres testmozgással rövidtávon és hosszútávon is tudunk segíteni háti fájdalmainkon, míg a fájdalomcsillapítók csak rövidtávú gyógyírt jelentenek (5).

Felhasznált irodalom

  1. http://tanacsadomuhely.hu/segedanyag/2017/12/19/ongondoskodasi-terv-self-care-plan/
  2. Stojanovich, L., & Marisavljevich, D. (2008). Stress as a trigger of autoimmune disease. Autoimmunity reviews, 7(3), 209-213.
  3. Ilchmann-Diounou, H., & Menard, S. (2020). Psychological stress, intestinal barrier dysfunctions, and autoimmune disorders: an overview. Frontiers in immunology, 11, 1823.
  4. Maślińska, M., Trędzbor, B., & Krzystanek, M. (2021). Dysbiosis, gut-blood barrier rupture and autoimmune response in rheumatoid arthritis and schizophrenia. Reumatologia/Rheumatology, 59(3), 180-187.
  5. van Tulder, M. W., Koes, B., & Malmivaara, A. (2006). Outcome of non-invasive treatment modalities on back pain: an evidence-based review. European spine journal, 15, S64-S81.
  6. Lis, A. M., Black, K. M., Korn, H., & Nordin, M. (2007). Association between sitting and occupational LBP. European spine journal, 16(2), 283-298.