Magány és egyedüllét

    Napjainkban nagyon sokan rettegnek az egyedülléttől, kerülik azt, majd mégis rádöbbennek, hogy magányosak. Nem is tudják, hogy van különbség magány és egyedüllét között.
    Pedig az egyedüllét minden ember számára szükséges lenne. Egyedül maradni magamban, magammal. Ilyenkor van lehetőség arra, hogy az egyén reflektáljon magára. Ettől a nyugati ember valamiért fél. Azért kezdünk bele egyre több tevékenységbe, azért megy a televízió és a rádió minden kávézóban, mert kényelmetlenné vált az egyedüllét és a csend. A csendről Kárpáti Andor, egy tihanyi, Indiát többször megjárt (és méltatlanul elfelejtett) jógi így ír:

„A csend az örökkévalóság, mert az örökkévalóságban csend van, mely a nyugalom és béke harmóniájának boldogsága. A csend az örökkévalóságot betöltő tökéletes boldogság.
Ha ezt el akarjuk érni, akkor ne gondoljunk csak külső, fizikai, azaz testi csendre, mely mulandó, mint maga az anyagi lét, hanem a lélek békéjének a harmóniájára. Mert hiába keressük fel az erdők vagy akár a világ legelrejtettebb magányát, mit sem ér a környezetnek a legteljesebb csendje sem, ha a lelket békétlenség, kínzó vágyakozások, nyugtalanító szomjúságai epesztik."¹

    Ez a belső csend az egyedüllétben található meg. Ha egyedül vagyunk, elkezdhetünk önmagunkkal foglalkozni, számot vethetünk életünkkel, átgondolhatjuk helyzetünket a világban. Ezen túl is léphetünk, elhalkíthatjuk belső beszédünket, a folyamatos gondolat-fűzért, mely figyelmünket magával ragadja. Ekkor betekinthetünk a mélyebb valóságunkba, abba a részünkbe, mely túl van a gondolatokon. Semmit nem szabad várni ettől a határátlépéstől. Nem esünk transzba, nem fogunk hallucinálni, hanem egyszerűen belenyugszunk a csendbe és az egyedüllétbe. Ez az igazi egyedüllét, amitől nem kell félni, sőt, törekedni kell rá. Ez egyáltalán nem jelent magányt, nem vezet barátaink elvesztéséhez. Épp ellenkezőleg: ha gyakoroljuk, sokkal jobban fogjuk tudni értékelni kapcsolatainkat.
    A magány más. Számítógépünk előtt magányosan ülünk úgy, hogy a facebook-on egy kattintásra van minden ismerősünk, mégis, teljesen magányosak vagyunk. Ez a „közelség" óriási hazugság, inkább eltávolítja az embereket egymástól, és valódi magányt szül. A magányban az emberek által elhagyatottnak érezzük magunkat. Eltávolodtak tőlünk. Vagy mi távolodtunk el tőlük? Hogy megválaszolhassuk ezt a kérdést, önvizsgálatot kell végeznünk.
Azt pedig csak egyedül lehet!

¹ Kárpáti Andor: Csend. Tihany, 1931. (http://mek.oszk.hu/00100/00164/00164.htm)